A LibellaDesign első blogbejegyzését mi mással is kezdhetném, mint egy saját vízparttal rendelkező Szitakötő névre hallgató vendégház bemutatásával. Néhány ötletet is adok közben, hogyan lehet egyénivé tenni alacsony költségvetéssel egy régebben épült rövid távú kiadásra ingatlant. Nem elvárás ugyanis szálláshelyek esetében az, hogy teljesen új, modern legyen. Sokszor a régi építésű, de otthonosan felújított vendégház kedvesebb az emberek számára. A kicsit tökéletlen lehet tökéletes.
A történet 2022-ben indul, amikor az aranyos kis nyaraló német gazdája megígértette az új tulajdonossal, hogy nem bontatja le a házat, és vigyáz a kert gyümölcsfáira. 30 évig volt a tulajdonában ez a Körös parti nyaraló, de egy családi ok miatt kénytelen volt megválni tőle. Miután az „alku megköttetett”, a nyaraló pár nap alatt gazdát is cserélt-áron alul.
A kis ház közepes műszaki állapotban volt, ráfért egy alapos tisztasági festés és egy kis arculatfrissítés. Először nem is szerették volna kiadni, hanem saját használatra megtartani, majd később bővíteni. Még az építész is azt ajánlotta, hogy jobb lenne lebontani, és egy nagyobbat, korszerűbbet építeni, és úgy hasznosítani. Látva azonban az igényt, az új tulajdonosok arra jutottak, hogy a lehető legkevesebb ráfordítással szakértő segítségével felkészítik a vendégházat. És hát az adott szót illik betartani…
Amit tudok, mindig próbálom megmenteni a múltból, mert a régi dolgoknak egyedi bája van. Azt is észrevettem, hogy bár a környéken van sok régebbi és teljesen új építésű nyaraló is, érdekes módon nem a legújabbak a legkeresettebbek. Egyértelműen a ház megtartása mellett voksoltam, és inkább egy másik, önálló apartman hozzáépítését javasoltam a meglévőhöz, a nagyobb új építése helyett. Ez a variáció üzemeltetés szempontjából is megtérülőbb. Ebben egyetértve kezdtük el tehát a közös munkát, 2024-re elkészültünk az eredeti ház felkészítésével, a bővítés majd a következő évek feladata lesz.
Összefoglalva tehát az ügyfél két lépcsős célját: pár év múlva bővíteni a házat, de addig is a meglévőt szeretné kiadni és saját maga is használni. A költségvetés alacsony tartása miatt rangsorolt kellett felállítani a „cserélni muszáj” és a „maradhat még” kategóriák között. A tulajdonos értékesebbnek ítélte a felkészítési munkámat, és inkább erre áldozott a szaniterek cseréje helyett. Nagyon megtisztelő ez a hozzáállás, és azt gondolom, hogy senki sem reklamál a zöld kézmosók miatt😊. Miután elkészültek a műszaki felújítások, következett a lakberendezés, mely két nagy területet ölelt fel: a térfunkciók rendbetételét és a stílusos dekorációt.
A szálláshelyi célból üzemeltetett ingatlannál célszerű először egy ötletes nevet találnunk, hiszen marketing szempontból is jó, ha a lakberendezési jegyek visszarímelnek a névre. Szerettem volna, ha ez a kedves környék visszaköszön a ház falain belül is, és vidámságot, örömöt szerez a vendégeknek. A nyaraló nevének megtalálásához a környezet állatvilága nyújtott segítséget. A Körös-Maros Nemzeti Park legszebb holtága számos védett, ritka szitakötő faj élőhelye. Külön kiemelendő a sárgás szitakötő, a Stylurus Flavipes, mely névadója lett a vendégháznak. Kicsit tovább kutakodva megtudtam, hogy ez a csodaszép rovar az átváltozás és az öröm szimbóluma is egyben. Nagyon megörültem, hogy ez a két tény így összecsengett😊.
Erre a tematikára már könnyű volt a kiegészítőket felfűzni: a textíliákon, képeken és a kiegészítőkön visszaköszön a szitakötő stilizált alakja. Az esztétikai oldal viszonylag gyorsan megvolt a fejemben, a nyaraló kedves, otthonos hangulatát sikerült még stílusosabbá és vidámabbá tenni. Olyan sok szép szitakötőre utaló, több esetben vicces dekorációt találtam, hogy vigyáznom kellett, ne lépjem túl a vendégházakra vonatkozó maximális díszítési etikett határát😊.
Nehezebb volt viszont a ház apró mérete miatt a térfunkciókat teljesíteni, ami szintén kulcsfontosságú az üzemeltetés sikerében. Nyaralók esetében általában a külső tér a fontos (terasz, kert), a hálószobákba csak aludni járnak a vendégek, viszont egy tágas nappali-étkező jó szolgálatatot tesz. A tetőtéri hálószobák csupán 5 m2-esek, és mégis úgy kellett berendeznem, hogy kényelmesek és praktikusak legyenek. Itt muszáj volt parkettáznunk, mert a régi padlószőnyeg már nagyon kopott volt, de a meglévő fa lambériát és beépített szekrényeket nem szerettem volna felszámolni. Inkább kicsit felfrissítettem színnel, formákkal. Sikerült az ágyak és szekrények mellé még becsempésznem egy-egy ülőalkalmatosságot is a nagyobb komfortérzet fokozására. Sok, apró vicces elemet is felhasználtam a kiegészítők alkalmazásakor, ami szintén passzolt a vendégház karakteréhez.
A lenti szint berendezése okozta az igazi fejtörést. A fürdőszobában lemondtunk az új szaniterekről, inkább kicseréltük nagyobbra a tusolót. Ez utóbbi kényelme értékesebb a vendégek számára, mint a kézmosó színe. Egyébként egészen megszerettem ezt a türkiz árnyalatot, talán viccesen hangzik, de igyekeztem a dekorációkat a wc csésze színéhez igazítani😊.
A fürdőszoba mellett a legdrágább felújítási költséggel a konyha esetében kell számolni. Ennél a vendégháznál ez a helyiség bár nagyon apró, de átalakítása nem képezte a lakberendezési büdzsé részét. Sajnos, rossz sorrendben vannak a munkafolyamatok, túl nagy a mosogató és a főzőlap is, a hűtő már be sem fért a konyhába. Mivel ezen megváltoztatása nem volt lehetőség, legalább azzal enyhítettem a kényelmetlenségeket, hogy plusz munkafelületet varázsoltam a főzőlap letakarásával, és különböző polcemelőkkel. Eredetileg a hűtő a lépcsőfeljárónál volt, de nem tartottam ezt ideális helynek. Átkerült a nappali leghosszabb falára, az extra mini kihúzhatós kanapé mellé (140 cm volt a legrövidebb kihúzhatós kanapé, amit sikerült felkutatnom).
A nappalit szinte uralta ez az ajtóval szembeni lépcső, melyet átfestettünk, és a háta mögötti teret letapétáztuk, azaz inkább kiemeltem, ha már nem tudtam eltüntetni. A lépcsőház alatti „felesleges” helyből lett az olvasósarok egy régi fotellel és lábtartóval.
Minden lakberendezési munkámnál egy ajándékkal készülök, ennél a vendégháznál egy régi fotellel kedveskedtem, épp ide, az olvasósarokba. A 60-as években volt divatos ez a konzumfotel, ami alacsony lábaival és ülőfelületével tökéletes lett a lépcső íves része alá. Teljesen eredeti állapotában maradt, nem cseréltem ki a kárpitot rajta, a régi barna bőr nagyon mutatós, csak a lábakat festettem át feketére, a lakás többi kiegészítőjével összehangolva. Azóta is a vendégek kedvence, mert olyan régi érzéseket kelt, amire egy új, modern fotel nem képes.
A Szitakötő Vendégház, ahogy sejtettük a vendégek kedvence lett. Az egyik kedves lakója még a szakdolgozatában is említést tett róla, mit a Körös vidék legszebb adottságokkal rendelkező nyaralója. De az én szívemhez is nagyon hozzánőtt, és már alig várom a folytatást. Nemcsak azért, mert én lettem a névadója, hanem mert kislány koromban rengeteg időt töltöttem a Körös partján. Ennek a szálláshelynek a különleges hangulatát, szerethető báját megérzik az ide érkező vendégek is. A szitakötő szimbólum finom üzenete mindenütt belengi a házat azt üzenve, hogy élni öröm. Ha képesek vagyunk vidámak maradni, akkor meg tudjuk teremteni önmagunkban is a békességet. Legyen így…